Zelenszkij megvilágosodott: Trump gyorsabban véget vethet a háborúnak, mint bárki más a világon!
Az ukrán elnök szerint Donald Trump ereje és az USA gazdasági hatalma döntő lehetne az ukrajnai háború lezárásában.
Az orosz–ukrán háború kitörése, széles körű szankciók Moszkvával szemben, az Északi Áramlat elleni szabotázs, a belső égésű motorral működő autók értékesítésének betiltása az Európai Unióban 2035-től, majd a tiltás fellazítása – néhány esemény az utóbbi bő egy évből, amelyet a világhírű energetikai szakember, Daniel Yergin Változó világtérkép című, 2020 őszén megjelent kötetében még nem vehetett számításba. Azt gondolhatnánk, hogy ezek az események egyenként is jelentős fordulatot hoztak a világgazdaságban, pedig a változás már régóta zajlik, méghozzá a szemünk láttára. Yergin arra mutat rá, hogy bár a Föld geológiai adottságai állandók, a nagyhatalmak egymáshoz való viszonya és a politikai prioritások módosítani tudják a világgazdaság irányát, és mindezt a hírciklusba ragadt egyszerű emberek bizony nehezen láthatják át.
Hajlamosak vagyunk a geopolitikát az erőforrásokért folyó versenyként felfogni, csakhogy a szuperhatalmak nem egyszerűen saját energiaszükségletük miatt rivalizálnak, hanem azért is, hogy minél nagyobb mozgásterük legyen a nemzetközi porondon – és az energiafüggőség éppenséggel mozgásteret csökkentő faktor. Jó példa erre az Egyesült Államokban még most is zajló palaforradalom, amelynek köszönhetően a 330 milliós ország immár saját forrásból is kielégíthetné folyamatosan növekvő energiaigényét, ha akarná. De az energia a hatalom valutája is, a piacon pedig előnyös üzleteket lehet kötni, különösen egy olyan kontinensen, mint Európa. A bezárás előtt álló groningeni gázmezőn túl ugyanis nincs számottevő tartalék a földrészen, nem csoda, ha az Oroszországnak való kitettség nemcsak energiabiztonsági, hanem egyenesen geopolitikai kérdéssé vált, különösen az európai piacot uralni vágyó USA-nak.
A szerző a több mint ötszáz oldalas kötet legnagyobb részében az energiapiac legfőbb játékosairól, így Kínáról, a Közel-Keletről és Oroszországról is ír, az igazán érdekes fejezetek mégis inkább a klímapolitikához kapcsolódnak. A 2015-ös párizsi klímaegyezmény újabb konfliktusokat kódolt a geopolitikába, amelyek fő frontjai már látszanak. Az egyik ezek közül az autóipar területén húzódik: az új mobilitási triád, vagyis az elektromos gépkocsik, a fuvarhívó appok és az önvezetés konvergenciája, illetve a klímapolitikai direktívák együttesen teljes körű átalakításra kényszerítik az iparágat. Ennél is nagyobb kihívásokat tartogat az energetika nyersanyagigénye, hiszen a megújuló rendszerek, de egy akkumulátor is jóval több ásványi anyag felhasználását teszi szükségessé, mint korábban gondolni merték volna. Azt már egy újabb tanulmányában írja Yergin, hogy a klímacélok eléréséhez meg kell kétszerezni a rézkitermelést ahhoz, hogy elegendő nyersanyag legyen a „tisztább” energiára való átálláshoz, vagyis a „big oil” helyett a „big shovel” ideje jön el. Ez pedig olyan, politikailag instabil államokat helyez majd reflektorfénybe, mint a kitermelés felét adó Kongói Demokratikus Köztársaság.